Ma egy kicsit később keltem, mert az éjjel Mel Gibson egy régi filmjét, a Rettenthetetlent néztem. Megérte. A reggeli tea mellett, a hiradásokat olvasva nagyon tetszik egy dolog. A magyarországi tanárok "szélmalomharcának"  jelképei. Ugye Balog miniszter úr biciklijétől kezdve, az esernyőn át a kockás ingig. A kockás ing.

      A regnáló hatalom valamelyik potentátjának "aranyköpése" elindította a lavinát. Jelképek, szimbólumok mindig is voltak. A rózsák háborújától kezdve egész a Stones kiöltött nyelvéig. Magyarországon ez utoljára a Piramis körüli őrületben jelent meg fehér ing formájában. Fehér paraszt ing formájában. Most meg itt a kockás. Nagyon tetszik, és szurkolok, hogy a tévékben kockás ingekben  megjelenő Fidesz honatyákhoz a tartalma is eljusson. Szép napot mindenkinek!

    Elment már harminchat éve. Pedig még mindig itt van közöttünk. A dalokban, amelyek még most is népszerűek. Úgy szoktam írni/mondani, hogy békebeli rock nóták. Mert azok. Az út a Pokolba vezet, énekelted. Harminhat éve elindultál rajta. Elindultál, hogy a Pokol harangjai zúgjanak, mikor hallhatatlanná válsz. Zúgjanak. Nagyon sokáig.

Bon Scott. Örökké közöttünk vagy/leszel.

   Esőisten siratja a vidékünket. Hát van miért. Aki nem tudná az okokat, az nézze meg a hiradásokat. Nem részletezem, mert a hangulatom még rosszabb lesz. Talán az segít, hogy jön a hétvége. A szép bemondónő szerint esni nem fog. Bárcsak a többi problémát is így tudná megoldani. Ez azonban felvidít.

Szép napot mindenkinek!

    Szörényi ma már klasszikusával kezdem. Te kit választanál? Nem akarok senkit megsérteni, ezért mindenkinek elhiszem, hogy csak és kizárĺag nekem, rajtam akarnak segíteni. Idestova 25 éve. Sikerrel vagy sikertelenül? Tény, hogy az életem nem lett jobb. Talán mert nem voltam elég bátor a vad kapitalizmus eldorádójában, vagy nem tudtam eléggé azok nyelvén beszélni, akikkel épp megválasztattam volna magam. Nem lettem sem vállalkozó sem politikus. Maradtam egyszerű emberként egyszerű választó. Az a választó, akinek jobb sorsáért vért izzadtak a megválasztott képviselőim. De mi lett velüK? Háááát, nem sok. Szegények megtollasodtak, jól élnek. A beígért svájci életszínvonal náluk már megvan. Mit tesz Isten újra beígérik. Nagy a rokonság, nekik is kell a magas életszínvonal. Miközben én, aki nem volt olyan bátor, hogy közéjük álljak, botorkálva megyek választásoktól választásokig. A kérdéssel a fejem felett. Te kit választanál? Egy pozitívuma azért mégis van ennek a cirkusznak. A lépcsőházakban mázsával hentergő politikai szórólapokból a hajléktalanok megisznak pár sört. Ugyanúgy munka nélkül jutnak hozzá, mint azok a vagyonukhoz, akik most a mi jótevőink.

De még mindig itt a kérdés. Te kit választanál?