A nagy futballdömpingben azért vannak örömteli, fényes pillanatok. Vagy találóbban - felejthetetlenek. A lesajnált magyar csapat bejátszotta magát Európa legjobb tizenhat csapata közé. A szlovák csapat a cél szentesíti az eszközt módszer mentén antifutballal bejutott a legjobb tizenhatba.

Pedig remek képességű játékosok állnak Kozák rendelkezésére, hogy az angolokat megizzasszák. De ez legyen Kozák problémája. Más lapra tartozik, ha például megpróbálták volna játszani a futballt, akkor nem a halálágon és nem kellene a németek ellen kezdeni. De Kozák majd megoldja. Behív még pár hátvédet.

   Én azonban a magyar csapat sikereinek örülök jobban. Újra van csapat. CSAPAT. Lehet nekik örülni. Bár nem mindenki teszi ezt, mert mégis csak Orbán vesszőparipája a futball, és az ő rendszerét dicsőíti. Szerintük. Nekik üzenem, hogy ki tudja ma már külföldön és Magyarhonban, hogy milyen rendszerben melyik marha irányította az országot, mikor az Aranycsapat verte a világot? Azonkívül ott a sok mester, akik ezzel a csapattal nem tudtak megverni senkit, most fanyalog. Ha ők vezetik a csapatot, akkor nincs az EB-én. Gera nem rúg gólt, Király mackónadrágját nem ismerné a világ. Nem játszana Stieber, Kleinheisler, Nagy Ádám, Szalai. Folytathatnám. Nekik meg azt üzenem. Nagyon jó, hogy csak fanyaloghatnak, és a csapathoz nem jutnak oda. 

   Vasárnapig lehet találgatni, hogy Storck mester mit talál ki a belgákra. Remélem az álom folytatódik. De az esetleges ébredés se lesz csúnya. A lesajnált csapat megmutatta, hogy igen, a futball csapatsport. Ria, ria, Hungária!!