Tegnap este United szurkolóként nagyon nehéz volt. A Pool ellen mindig különös "bája" van a meccsnek. De tegnap más miatt volt nehéz. A Tábor azt ordítaná a Fradi meccsén, feltéve ha a Fradi nem ellenségként tekintene rájuk, hogy " Hol van a csapat?".

Bizony, hol van a United? Tegnap az Anfielden a hazai szurkolók megkaptak mindent. Egy kisgyerekként futkározó, United mezt viselő vízhordókat, győzelmet az ősi rivális felett. A nézőtéren ott ültek azok is, akik valamikor a United mezben nagy csatákat nyertek az Anfielden. Nem bírói segédlettel, kitalált tizenegyesekkel, hanem a tudásukkal és akaratukkal. Eltudom képzelni, hogy ők mit éreztek. Ne értsen félre senki, nem a tegnapi tizenegyesre gondolok. A bíró olyan szinten fújt, mint amilyen szinten mi fociztunk. Kár lenne, jobban mondva felesleges, hogy most nevek szerint írjam le a csapatot. Nem érdemes. 

Egy név azonban mégis világít ebben az éjszakában. De Gea. Világklasszis. Azt nem értem, hogy brilliáns védései miért nem gyújtották be a többieket, akik csak akkor látták a labdát, ha De Gea megfogta nekik. Mit mondjak végezetül? Miért nincs tűz ebben a csapatban? A másik kérdés. Van Gaal bele tudja vinni?

Glory, glory United!